Kezdőoldal

Valójában már nem olimpiának, hanem World Mind Sports Games-nek (azaz Szellemi Világjátékoknak) hívják ezt a versenyt, de talán így mindenkinek jobban ismerős lehet. Szokás szerint négyévente rendezik meg, 1960 óta, tehát nagy hagyományokra tekint vissza. 2008-ban már az új néven rendezték meg, akkor úgy vélték, legjobb lesz, ha a „nagy” olimpia helyszínén, így akkor Pekingben volt a verseny. Azóta ez az ötlet homályba veszett, ott rendezik, ahol valaki vállalja, hogy megrendezi...

Az úgy történt, hogy a bőség zavara gátolta a teljesítést. A méltán nagy sikerű heti körkép (IMPulzus) szerzői az I/B-ből a 2. leosztást kiáltották ki a hét partijának. Én a legtöbbet a nemsokára következő 4. sorszámún bosszankodtam, és azóta sem sikerült kiszámolnom, melyik játékterv milyen teljesítési esélyt kínált volna. Ráadásul a tömő indulás számomra, a felvevőnek lett pech, hiszen az ajándékozott plusz egy ütés további kecsegtető, de végül vesztő játékterveket is megnyitott.

A bajnokság feléhez értünk, lassan érdemes a tabellát kezdeni komolyan venni, de még elég sok dolog változhat, tehát a győztesekre még nem fogadnánk. Egy kis vissza- és előretekintés van terítéken, valamint az immár szokásos osztályonkénti partielemzés sem maradhat el.

Megbocsájtani nem fogjuk, de történelmi ismereteink alapján azért felfoghatjuk miért nem illett sportágunk az ötvenes évek hazai közéletébe. Arra azonban ma sincs magyarázat, hogyan nélkülözhette a nemzetközi szövetség egyik alapító tagjának (ahogy arról sorozatunk első részében írtunk) részvételét az európai versenyéletben 1968-ig, amikor közösségünk már a mainak megfelelő, teljes bajnoki rendszert üzemeltetett. Az Európai Bridzs Ligába való felvételünket követően azonban minden megváltozott. Fülöp Miklós főtitkár már 1971-ben az estorili Eb-ről azzal a biztos ígérettel érkezett haza, hogy Magyarország hamarosan felnőtt Európa-bajnokságot rendezhet. Ez végül most realizálódott…

Múlt héten péntektől vasárnapig rendezték a hagyományosan erős mezőnyű berlini csapatversenyt. A magyar színeket a budapesti Eb-re készülő nyílt csapat két párja, Dumbovich Miklós–Winkler Gábor és Kemény György–Szalka Tamás képviselte. A versenyen 57 csapat indult, mi végig az élmezőnyben voltunk, végül a harmadik helyet szereztük meg. Két érdekes partit hoztam a versenyről, mindkettő a treff szín kezelésén dőlt el.

A harmadik fordulón is túl az IMP-bajnokság, a verseny feléhez közeledünk, kezdenek kialakulni az erőviszonyok. Ezúttal is egy kis tippelés, egy kis partielemzés, egy kis helyzetértékelés minden osztályban, ahogy már megszoktuk.

Az eddig megtartott 52 csapat Európa-bajnokságon 31 alkalommal vettek részt magyarok. Hol, mikor, kik, hány indulóból milyen eredménnyel? Ennek jártak utána a történelem rovat munkatársai, köztük ez alkalommal a jeles esemény egyik gyakori résztvevője, akinek a júniusi budapesti Eb-n is szurkolhatunk.

Az úgy történt, hogy nem egy vizesnyolcast kaptunk... Az I/B IMP-bajnokság 10. fordulójában Vikor Daniék voltak az ellenfeleink. „Ez a pasi nagyon agresszív” – mondta partnere, Nyúl félhangosan, hogy a paravánon is áthallatszott. Valóban, Danit külön nem kellett biztatni – nyolcból nyolcszor az ellenjátékot kellett gyakorolnunk, ami már eleve nem volt jó ómen, ráadásul mind a nyolcszor én indulhattam, azaz Dani csillogott a felvevőjátékban. Büszkék voltunk szolid vereségünkre, amely jórészt ennek a partinak volt köszönhető.

Az idei Magyar Kupa régi/új szervezése (vigaszág, azaz dupla pofon rendszer) számomra szimpatikus, jobb, mint a régebbi változat, amely a K. O.-ból kiesettek számára unalmas svájci meccsekbe fulladt, még akkor is, ha azok végén Pikk vagy Kőr Kupát lehetett nyerni (tavaly nyertünk is Pikket, a döntőben a GAMAX-ot verve, tehát nem mondhatjuk, hogy nem volt színvonal…).

Folytatódott az IMP-bajnokság. Ezúttal is egy kicsit visszatekintünk, némi tippelés sem maradhat ki (bár a szokásosnál kevesebb lesz), valamint minden osztályból egy-egy parti is terítékre kerül, legújabb szokásunknak megfelelően. Vágjunk bele!